Kevesen tudják, hogy mielőtt a Kossuth téren felépült az Országház, a Bródy Sándor utcai palota adott otthont a képviselőknek. A ma Olasz Kultúrintézetként funkcionáló ingatlant "régi képviselőház", vagy "ideiglenes képviselőház" néven szokás emlegetni, Ybl Miklós tervezte, rohamtempóban épült fel és Mikszáth Kálmán ismerte minden szegletét.

Ordasi Zsuzsanna "Régi Képviselőház" című tanulmányából sok mindent megtudhatunk az épület múltjáról, többek között azt, hogy már 1843-ban a pozsonyi országgyűlésen felmerült, hogy végre Pesten kellene tartani a honatyák találkozóját, de ezt a tervet a történelem elsodorta. 1861-ben eredetileg Budára hívták össze az országgyűlést, a magyar képviselők azonban tüntetőleg átvonultak a Nemzeti Múzeumba és követelték, hogy a környéken épüljön fel a képviselőház.

Akkoriban a Palotanegyed, avagy a Mágnásfertály a hazafias hevület gócpontja volt: egyrészt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén történt, ami történt, másrészt pont ezért a környéken egyre másra húzták fel a palotáikat a nemzeti érzelmű mágnások. Mivel az országgyűlés már úgyis a múzeum dísztermében ülésezett, adta magát az ötlet, hogy a felsőház maradjon itt, a szomszédban pedig épüljön fel az alsóház ülésterme. A Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utca elején lévő lovarda telkét nézték ki erre a célra.

Hosszú és kacskaringós út vezetett 1865 nyaráig, amikor Ferenc József jóváhagyta Ybl Miklós terveit. Az uralkodó fejében talán az járhatott, hogy bár engedett egy kicsit a magyarok függetlenségi akaratának, azok úgysem lesznek képesek tartani az általa szabott határidőt. Ferenc József kikötötte ugyanis, hogy a december elején tartandó országgyűlésnek már a Főherceg Sándor utcában kell üléseznie. Ismételjük el: 1865 augusztusában adták ki az ukázt, hogy december elejére legyen kész az épület.

Ybl Miklós és Diescher József építőmester nem teketóriáztak, 800 munkással azonnal elkezdték az munkát. A korabeli sajtó az építkezést lázas figyelemmel követte, voltak kisebb botrányok is - Ybl biztosra ment és magyar szakemberek helyett kipróbált osztrákokat szerződtetett a munkára, amit sokan rossz néven vettek -, de láss csodát, decemberre állt az épület. Ez még a mai technikával is bravúr lenne, hát még az akkori lehetőségek mellett. Maga Ferenc József is megjelent az átadó ünnepségen, és hitetlenkedve kitüntette a tervezőt és az építőmestert. Más kérdés, hogy aztán az ülést máshol kellett megtartani, mert a falak még vizesek voltak, a berendezés pedig nem készült el, a 446 fős ülésterem üresen tátongott.

Az első gyűlést 1866. április 14-én tartották itt, a honatyák biztosan örültek, hogy látták egymást, hallani azonban nem hallották, mert pocsék volt az akusztika, ám ezt a problémát Ybl gyorsan orvosolta.

A képviselőház 1865 és 1902 között ülésezett itt, az épület kívülről nem sokat változott azóta, belülről annál inkább. A homlokzaton leginkább a címer és a korona emlékeztet arra, hogy egy fontos közjogi intézmény szolgált e helyen.

Az épület minden sarkát jól ismerte egy bizonyos Mikszáth Kálmán, aki 1881-től újságíróként, országgyűlési tudósítóként, majd 1887-től képviselőként járt ide. Nem kellett messziről gyalogolnia, hiszen élete egy jelentős részében az író is a Palotanegyed lakója volt, élt a Mária utcában, a Csepregi utcában, a József körúton és persze a Mikszáth Kálmán téren is, amit akkor még Reviczky térként ismertek. A "Ház amilyen, olyan, a mienk" - írta egyszer az épületről, ám amikor felépült a végleges Parlament, akkor előtört Mikszáthból a nosztalgia a régi iránt. Az óriási épületből hiányzott neki a "folyosó", az a "csodás hely, hol a parlament kulisszaélete forrt, zajlott és bugyborékolt". Felidézte az egykori szép időket, amikor még a Bródy, azaz Főherceg Sándor utcában feszültek egymásnak az érdekek.

"A régi Ház kedélyes fülkéi, primitivitása, intimus szögletei, bizalmas suttogóhelyei, hol minden együtt volt, hol minden elevenség egy rakásra torlódott, örökké feledhetetlenek lesznek. A zajos szcénák, a politikai hullámzások és a pompás trics-tracsok színtere mint valami vonzó emlék él az emlékezetekben. Emitt oly hideg minden. Az ember szinte azt gondolja, hogy nem azért nem üldögél itt Tisza Kálmán, vagy nem csörtet végig haragosan Szilágyi Dezső, és nem azért nem pajzánkodik Beöthy Aldzsi, mert mind a három meghalt, hanem mert ott maradtak a régi folyosón, a Sándor utcában” - emlékezett vissza Mikszáth, majd azt is megjegyezte, hogy a karzaton rendre felbukkanó szépasszonyok látványa tovább emelte a régi képviselőház báját.

"De persze nem mindég »szép« a karzat. Ahhoz bizonyos szónokok kellenek, akik a nők kedvencei. Ilyen volt Apponyi Albert, míg meg nem házasodott; a mágnásvilág összes asszonyai berukkoltak, suhogott a selyem a karzaton, lengtek az örökké kíváncsi mozgó fejecskéken a strucctollak, s röpke szellőt hasogattak ki a legyezők a forró gőzökkel telített levegőből" - írta Mikszáth.

A képviselőház költözése után főleg rendezvényeket tartottak az ingatlanban, majd a diplomáciai közeledés jegyében a kormány átadta az épületet Olaszországnak. Az Olasz Kultúrintézet 1943. június 21-én kezdte meg a működését a Bródy Sándor utcában, a nyitóünnepségen Horthy Miklós kormányzó és Kállay Miklós miniszterelnök is részt vett. Hihetetlen, de az intézmény a mai napig itt működik- írta a Palotanegyed titkai.